GOETHE: A KIV�LASZTOTTHOZ

      K�z a k�zben, ajk az ajkon,
   kedves l�nyka, h� legy�l.
  Z�tonyok k�zt kell suhanjon
  p�rod m�g, de c�lhoz �r;
  �s ha cs�nakj�t kik�tve
 vihar m�lt�n r�d akad,
 verje meg az �g �r�kre,
 hogyha nem veled marad.

Aki b�tran v�g a c�lnak,
f�lig el is �rte m�r,
 az �jt�l a gy�va f�l csak,
 ragyog a csillagsug�r.
 Melletted lust�n heverve
 gondok �ln�k lelkemet,
 m�g itt messze, nagysietve
�rted mindent megteszek.

M�r a v�lgyet megtal�ltam,
 ahov� egy�tt megy�nk,
  hol a foly� vize l�gyan
  siklik, ha a nap let�nt.
 Ny�rf�k �llongnak a r�ten,
b�kkfa, cserj�s �rnyat ad,
�s a liget rejtek�ben
t�n egy kunyh� is akad.