Francesco Petrarca
Kincsyke 2006.04.27. 18:30
Francesco Petrarca 159. Szonett
Szerelem! Állunk õt ámulva, kit káprázatul küldött az ég a földre. Nézd: hogy szitál a szépség fény-esõje! Az angyal õ, ki földünkön lakik.
Nézd ritka köntösét, - hogy elvakít elefántcsont-dísze s aranyja, gyöngye! Mily andalítva ring e karcsú, gyönge test, míg csábítja árnyékos csalit!
S a zöld füvet s ezerszínû virágot nézd: a vén tölgy alatt mind esdve kéri , hogy rálépjen, vagy csak érintse lába.
S a szem szikráitól kigyúlni látod a felhõt, - földön, égen minden élni s örülni kezd, amerre néz a drága. (Képes Géza fordítása)
|