Harcos Katalin
Kincsyke 2006.04.27. 18:43
Harcos Katalin
Mellettem alszol…
Arcodon sápadt holdsugár matat…
mellettem alszod fáradt álmodat.
Karomban ezer ölelés lapul,
de csak csodállak, mozdulatlanul.
Kezemben millió érintés remeg…
szeretném megérinteni a kezed.
Szemembõl szerelmes pillantás oson
és végig suhan lágyan az arcodon.
Sóhajod lebben az ajkad körül…
táncot jár vígan, s tovább penderül.
Bõröm cirógatja leheleted
amint átölelem a testedet.
Mennyi szent csoda és mennyi titok!
Boldoggá tesz, hogy melletted vagyok,
de ha felébredsz majd, szemérmesen
lehunyom álmot mímelve a szemem…
|